Begolyózás ellen: a főzés az új hobbim

picjumbo.com_foodiesfeed.com_DSC_0002

Nem tudom, ki hogyan oldja meg a gyerek melletti házimunkát és főleg a főzést. Nekem sokszor nem jön össze, hogy akkor készítsek ételt, amikor a kisfiam ébren van. Ezért jobb esetben a délutáni alvási ideje alatt ütöm össze az aznapi vacsorát és a következő napi ebédet, de mivel előfordul, hogy nappal nem alszik hosszan, ezért sok esetben a főzés az esti lefekvése utánra, azaz a 21 óra utáni időszakra csúszik.

Nem tagadom, nagyon örülnék egy World’s Best Mom címnek, de be kell vallanom, hogy 21:30-kor már nem a legnagyobb lelkesedéssel indulok meg a konyha irányába. Ráadásul nem ritka, hogy napközben mindent csak leteszek a pultra a kezemből, ezért este, mielőtt főzni kezdenék, még el kell pakolnom. Brrr. A szerencse lánya vagyok, van mosogatógépem, ami egy áldás, mert ha ilyenkor kellene elkezdenem kézzel mosogatni, menten elsírnám magam.
Eleinte így voltam a kajakészítéssel is. Nagyon tudtam sajnálni magam, hogy még ilyen későn sem ülhetek le a fenekemre, és egyáltalán: mikor lesz nekem még az életben időm a hobbijaimra? Egy ilyen önsajnálós este után aztán eldöntöttem, hogy ez nem mehet így tovább.

Elhatároztam hát, hogy a főzés lesz a hobbim. Ez az egyetlen esélyem ugyanis arra, hogy:

  1. maradjon valami időm a hobbijaimra,
  2. ne kapjak gutaütést attól, hogy még 21:30-kor kezdek el főzni másnapra.

Őszintén szólva nem hittem a projekt sikerében, de jelentem: bevált. Ettől kezdve már szinte egész nap főztem, mármint naponta többször összeütöttem valami gyorsat. Újabbnál újabb recepteket kutattam fel, és rendszereztem, alkalomadtán pedig ki is próbáltam őket. Ha valaki pár percre figyelt Artúrra, én már azt lestem, mit tudnék gyorsan főzni addig. Belelkesedtem, na. Lett motivációm megtanulni trükköket, és kipróbálni számomra ismeretlen hozzávalókat. Teljesen átalakult, hogy milyen alapanyagokat tartunk itthon, és végre majdnem sikerültek olyan ételek is, amik korábban sosem. Egyértelműen fejlődtem. Rájöttem, hogy a türelem és a lelkesedés hiányzott addig. Tehát elég volt egy ilyen kis elhatározás, hogy a főzés lesz a hobbim, és megváltoztak a napjaim. Pedig majdnem minden ugyanolyan maradt, csak már nem nyűgnek éreztem a főzést, hanem önmegvalósításnak.

Nyilván nem lettem mesterszakács, és nem is leszek soha. Sőt, egy normál háziasszonytól is fényévekre vagyok, legalábbis attól a houseproud típustól, aki karácsonyra 40 féle süteményt rittyent, amíg jobb kezével halat pucol, ballal pulykát tölt, a lábával töltött káposztát kever, az orrával meg karikázik. De már mindig van itthon kaja, tele a hűtő alapanyagokkal és kész ételekkel. Egy elmélkedős napon pedig megvilágosodtam, hogy aminek igazán értelme van ebben az életben, az a kaja és a gyerek, és amire érdemes időt és pénzt szánni, és jól megtanulni, az a kajakészítés a gyereknek. Úgyhogy azóta van új célom, ráadásul a megvalósítható fajtából: a főzési „tudományom” fejlesztése.

Ja, meg a fotózási tudományomé… fotó a gyerekről, fotó az ételekről, egyre jobb minőségben. Igyekszem fejlődni ebben is, és egyre több szép, saját képpel megtölteni ezt az oldalt. Addig egy kis megértést és türelmet kérek szépen! Rajta vagyok az ügyön, amolyan elfoglalt anyuka tempóban.

(Fotó forrása: picjumbo)