Főzz együtt a gyerekkel

Artúr főz2_kiemelt posthoz

Eléggé meglepett, amikor egy évvel ezelőtt a barátnőm azt mesélte, hogy ők a másfél éves kisfiával bizony együtt főznek. A gyerkőc belenyúl a fűszerekbe, és Ildi a mérleget és a kimérést is rábízza. A kicsi lapátolja pl. a lisztet, Ildi pedig szól neki, amikor már elég. Egyszerű, nem?

Kicsit irigyeltem, mert nekem akkoriban még nagyon is gondot okozott az ételkészítés, ha Artúr ébren volt. Az alvásidejére meg olyan sok feladat maradt, hogy végül a főzés mindig a késő esti, éjszakai órákba nyúlt. A biztonságra játszottam, mert úgy voltam vele, hogy sem a leforrázott gyereket, sem az odaégett kaját nem szeretem. Úgyhogy tuti, ami tuti: késő este főztem. Közben barátnőm, Ildi akár napi 2-3 fogást is összedobott, amikor kisfia, Robi ébren volt. Jó, ehhez valószínűleg hozzájárul az is, hogy Robi nyugodtabb típus, mint az én Artúrom, de azt hiszem, inkább Ildi bátorsága és kitartása volt a titok.

Robi azóta két és fél éves lett, és már igazán ügyes a konyhában. Az én kisfiam most töltötte be a 2-t, és már hónapok óta szerettem volna kipróbálni én is a vele közös ételkészítést. Először egy csicseriborsó-főzeléknek rugaszkodtunk neki, amiből Artúrnak annyi feladat jutott, hogy a lecsepegtetett csicserikonzerv tartalmát ide-oda öntögesse két edényke között. Gondoltam, ezzel egy darabig ellesz. El is volt, de utána ragadt a konyha, és végül a kanapé alatt is találtam elkóborolt csicseriszemeket.

A második kísérletre rápihentem, azaz erőt gyűjtöttem előtte, és kitaláltam, mi lenne az az étel, amitől nem lesz olyan a lakás, mintha homokoztunk volna a kellős közepén. Így esett a választásom a spárgás újburgonyára. Fejben előre kiosztottam a szerepeket. Amíg én megmosom és feldarabolom a krumplit, addig Artúr letördeli a spárgák végét, és azt sem bánom, ha több felé töri a szálakat. Ez nagyjából meg is valósult, csak egy-egy darab landolt a padlón, azokat hamar felkapkodtam. A tepsit együtt olajoztuk. Aztán bele lehetett borítani a zöldségeket, ezt is nagyon élvezte. Aztán sózni, és rádobálni pár gerezd fokhagymát… gyerekjáték. A sütőt persze én kezeltem, Artúrt a közelébe sem engedtem. Itt számítottam némi toporzékolásra, de szerencsére elmaradt. Úgy csuktam be a sütőajtót, hogy nem úszott a lakás semmiben, és nem éreztem azt, hogy ezer felé kell megosztanom a figyelmemet. Yeah!

Nem utolsó szempont pedig az sem, hogy Artúr büszke volt magára, hogy együtt készítettük az ebédet. Este az apukájának is elújságoltuk.

Annyira tetszik ez a közös program, hogy kitűztem az új célt: lépni egyet tovább, és készíteni valamit, amibe kell szóródós (pl. liszt) vagy folyós, nyúlós (pl. tojás). Azonban, amíg mi Artúrral szintet lépünk, megkértem Ildi barátnőmet, gyűjtsük össze, mi is kell a sikeres együtt főzéshez. Íme a listánk:

  • Egy okosan megválasztott recept, amiből a gyermek korához, képességeihez illő feladatokat tudunk adni neki.
  • Az sem árt, ha nem olyannal nyitunk, ami 2 órán át készül. Egy 10-15 perces előkészítés + 30-40 perc sütési idő még fenntartja egy ilyen kicsi figyelmét. Hosszabb már nem nagyon.
  • Jelöljünk ki munkaterületet a gyereknek. Egy sarokba állított kisasztal vagy a konyhapulthoz tolt fellépő segít, hogy egy adott helyen maradjon a rá bízott előkészületi feladattal és az alapanyagokkal.
  • Beszéljünk hozzá folyamatosan! Mondjuk el, milyen alapanyagokkal mit csinálunk, és mi lesz belőle.
  • A visszajelzés, a pozitív visszacsatolás a gyerek felé alap, épp úgy, mint minden más tevékenységben. Hiszen azzal motiváljuk, ha sikerélményt jelent számára a főzés. A kudarcokat pedig megbeszéljük biztatólag, és túllépünk rajtuk. (“Mellément a tej? Semmi baj, kicsim, legközelebb sikerül.”)
  • Türelem, türelem és türelem. Ami kiömölhet, ki is fog ömleni. Ami leeshet, le is fog esni. Azonban ami kiömlik, feltörölhető. Ami leesik, felszedhető. Itt is érvényes, hogy a gyakorlat teszi a mestert. Minél többször hagyjuk a csemetét egy-egy mozzanatot önállóan vagy minimális segítséggel elvégezni, annál ügyesebb lesz, viszonylag hamar.
  • Pontos, a gyerek számára is érthetően kijelölt határok. A veszélyes eszközöket és hozzávalókat ne ő kezelje, de ami veszélytelen, azt hagyjuk rá nyugodtan!
  • Kóstolgatás. Ki ne szeretne belenyalakodni a készülő finomságba? „Hacsak nem nyers hússal dolgozunk (ahhoz csak én nyúlhatok), szoktam hagyni belekóstolni a kiskuktát a félkész műbe. Ekkor is biztatom közben, hogy “Ízlik? Na látod, milyen finomat tudsz készíteni?” – meséli Ildi.
  • Legyen kéznél papír- és/vagy nedves törlő, szinte korlátlan mennyiségben! Egyrészt a váratlan balesetek miatt, másrészt a gyerkőc egyszer csak fogja magát, elunja, és abban a pillanatban megpróbál majd kulimászos kézzel, arccal, ruhával elszaladni a patyolat ülőgarnitúra irányába.
  • Végül a legfontosabb: Ne erőltessük! Lássuk be és fogadjuk el, ha a gyermekünket mégsem, vagy egyelőre még nem annyira érdekli a kuktáskodás. Van ilyen, hiszen nem vagyunk egyformák.

Eszközök:

  • Kézi habverő: Ildi fia, Robi azzal szokott mindent elkeverni. Sokkal könnyebben használható számára, mint mondjuk egy fakanál.
  • Mindig műanyag tálban dolgozzunk! Ha le is esik, épp elég a „mancsolást” feltakarítani, ne kelljen még a szilánkok miatt is aggódni. A folyadékok öntéséhez a mérőkancsó is legyen műanyag, ugyanebből a megfontolásból.
  • Kötény! Ajánlott mindkettőtöknek. Azon kívül, hogy a kosz egy részét távol tartja, jelzi, hogy most valami mást csináltok, mint eddig. A gyerek a kötényről mindig tudni fogja (főleg ha előre megbeszélitek, és néha ismétled is neki), hogy érvénybe lépnek a “konyhai szabályok”. Játék kezdődik, de mégis izgalmas felnőttes játék, hiszen ezt eddig csak anya-apa csinálhatta, most meg együtt alkotunk. A kötény ezt az összetartozást is erősítheti.
    Ildi Robijának nagyon sokat számít, már maga kéri, hogy felvehesse. Gyerek méretű kötény házilag is varrható, de a hiperekben lehet készen is kapni mindenféle mókás mintával.
  • Tojásfőző óra, amiből a kicsi is tudja, mikor járt le a sütési, főzési idő. Nekünk mágneses, úgyhogy gyerekmagasságban a hűtőn tartjuk. Artúr állítja be (persze nem önállóan), indítja el, és ha sípol, ő is kapcsolja ki. Akkor is rohan oda intézkedni, ha közben már megunta a főzést és három játékkal arrébb jár.

A főzés gyerekjáték! c. gyermekszakácskönyv kapható már a Bébispenót webshopjában!

b1079258

Több, mint 200 oldalas, jó minőségű receptgyűjtemény, gyönyörű képekkel, különböző korú gyerekeknek szóló receptekkel, amiket ők maguk is el tudnak készíteni, persze némi szülői felügyelettel. A receptek vegetáriánus, vegán étrendbe is illeszthetők, tej-, tojás- és gluténérzékeny gyerekeknek is megfelelőek, de vegyes táplálkozású családoknak is izgalmasak.

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is, és lájkold a Bébispenót oldalt a Facebookon!

 

 

5 thoughts on “Főzz együtt a gyerekkel

  1. nagyon jó cikk! Érdekelne kezdő recept. Én kettő lánykával kezdenék neki most 15 hónaposak.Illetve ha nem is recept, milyen fajta étel/ital(turmix?)

  2. Örülök, hogy tetszett. 🙂 A turmix teljesen jó kezdésnek, vagy egy reggeli zabkása, mi ilyeneket szoktunk együtt csinálni. Rakott zöldségek, serpenyős zöldségek… De tervezem, hogy összeállítok egy listát, milyen ételeket lehet együtt készíteni. Nem holnap lesz kész, de egyszer majd. 🙂
    Hajrá, próbáljátok ki az együtt főzést!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.