Interjú egy anyával: „Elkényeztetni szerettek volna minket a szüleink, nagyszüleink mindazzal, ami a Föld mai állapotához vezetett”

kiemelt

Tóthné Faragó Kingát a Föld Napja alkalmából választottam következő interjúalanyomnak. Kinga 2 gyermek édesanyja, de nem a játszótérről ismerjük egymást, hanem egy budai kerület Ökoköréből. Igen, Ökokör, ami valószínűleg a te lakókörzetedben is elérhető. A Tudatos Vásárlók aktivistái szervezik, és lényege, hogy hetente összegyűlik egy környezetbarát szemléletre fogékony kerületi, területi társaság beszélgetni.

Felosztják a környezetvédelem által körülölelt témákat 8-10 hétre. A közlekedéstől a táplálkozáson át a háztartásvezetésig nagyon sok területet átbeszélnek, hétről hétre más-más tagnak kiadva a feladatot, hogy tartson vitaindító kiselőadást a csoportnak. Az Ökokörök célokat is kitűznek maguk elé, pl. jól emlékszem, hogy mi a háztartási hulladékunk csökkentésére hajtottunk. Az első alkalommal lemértük, mennyi hulladék keletkezik nálunk egy nap vagy hét alatt, és az Ökokör programsorozatának végén újra felmértük ugyanezt. Tudatosabbak lettünk, és ez az otthoni szeméttermelésünkön is meglátszott.
Kingával az ismeretségünk egy ilyen Ökokörből származik, és nagyon megmaradt bennem elhivatottsága a téma iránt. Amikor megkerestem, készséggel válaszolt kérdéseimre. Fogadd szeretettel:

  • Mennyire fontos szerinted, hogy a mindennapi életben hozott döntéseinket a környezetvédelmi szempontok is befolyásolják?

Nagyon-nagyon fontos. Még akkor is, ha nem mindig teszünk, veszünk, eszünk a lehető legkörnyezettudatosabban, akkor is tudatában legyünk annak, hogy mi lett volna jobb döntés, legközelebb hogy szeretnénk csinálni, miért is rossz ez most. Persze nem kínzó önostorozással, csak azzal a picivel, ami legközelebb tényleg jobb döntésre sarkall minket. Egészen a mindennapos bevásárlástól a nyaralás megtervezéséig. Gondolok itt arra, hogy én tavaly év vége felé elkezdtem a pékárut is saját zacskóba vásárolni, aztán ennek a lendülete mostanában alábbhagyott. Gyakran elfelejtem elvinni az ezeknek szánt táskát, így volt olyan, amikor inkább úgy döntöttem, hogy akkor most inkább nem veszem meg, majd délután visszajövünk egy zacskóval. Másnap meg gondosan bepakoltam a táskámba a kiszacskót, de a pékségben nem volt már abból, amit a gyerekeim úgy szeretnek.:-) Vagy a nyaralás tekintetében, mi pl. sokkal többet használtuk eddig az autónkat, amikor nyaralni mentünk, mint a hétköznapi életben. Tavaly a férjem a nyaralás előtt két nappal eltörte a karját, én meg nem tudok vezetni, ezért nem tudtunk azzal menni. Így rájöttünk, hogy igazából nem nélkülözhetetlen az autó a nyaraláskor sem, és talán még jobban is élveztük anélkül. Mindenhová elmentünk, ahová autóval is el szoktunk. Illetve, ha otthon szeletíven gyűjtjük a szemetet, akkor nem szűnünk meg így tenni a nyaralás alatt sem, nyilván, amennyiben ez megoldható.

  • Mit tudsz és mit szeretnél még megvalósítani a háztartásodban?

A háztartásom élt már környezettudatosabb időket is. Sok mindennel próbálkoztam már, de nem mindent tartottam meg. És van olyan is, amit nagyon szerettem volna és valahogy mégsem sikerült beépítenem. Nekem ilyen nagy fekete pontom, hogy nem tudtam mosható pelenkára váltani. De pl. takarításhoz igyekszem csak természetes, vagy biológiailag lebomló szereket használni, ecet, citromsav, szódabikarbóna, kevés kozmetikumot használunk, ebben a férjem jobb, és abból is próbálom az öko minősítetteket választani. Régebben kencéket is készítettem, de azzal is el vagyok mostanában maradva. Bár időnként kapunk egy-egy tégellyel a keresztanyukámtól, a nagyfiam pl. csak azzal engedi magát kenni, ha valami kiütést, sérülést, pirosodást, bármit szükséges. Az nálunk a varázskrém. Azt hiszem kókuszolaj és körömvirág van benne.
Bevallom, nekem a mosódió se jött be, pedig évekig használtam, de végül a férjem fellázadt, mert a fehér pólói és ingei elszürkültek, meg igazán a gyerekruhák se lettek tökéletesen tiszták. Próbálkoztam több biológiailag lebomló mosószerrel, de még keresem a tökéletes megoldást ebben is.

  • Mi az, amiben igazán jók vagytok?

Amiben úgy gondolom, igazán jók vagyunk, az egyrészt, hogy próbálunk csak idény zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani és az egyéb élelmiszereinket is azon elvek alapján kiválasztani, hogy keveset utazzon, minél közelebbi helyen termeljék vagy állítsák elő. Úgy gondolom, hogy a mai világban az egyik legnagyobb gond, hogy hozzá szoktunk ahhoz, hogy mindig minden van és mindig minden kapható. Nekem irreális, hogy januárban paradicsomot vagy szőlőt egyek. És leginkább azért, mert nem is olyan finom és még drága is. De ha belegondolunk, hogy még mi minden környezetterhelő hatás rejtőzik amögött, hogy a boltban januárban paradicsomot meg szőlőt árulnak, nekem még könnyebb rá nemet mondani. Persze nem vagyunk ebben sem tökéletesek, évente kétszer-háromszor a mi bevásárlótáskánkba is bekerül déli gyümölcs vagy Spanyolországban termelt zöldség. Ennek ellenére szívesen képzelődöm egy olyan világról, ahol csak azt eszik az emberek, ami a saját égövükön megterem az adott időszakban. Ennek a gazdasági és társadalompolitikai vonatkozásába nem mennék most bele, de jó lenne, ha egyszer megelőzné az emberek gondolkodásában a Földünk védelmének érdekei a másik kettőt, és ahhoz igazítanának minden mást.
A fentiek mellett még figyelünk arra, hogy amit vásárolunk, minél kevesebb csomagolással legyen ellátva, ha van is, akkor szelektíven gyűjthető legyen. De a tejtermékek nagy részét, aszalt gyümölcsöt, ha veszünk, kimérve, saját csomagoló anyagba kérjük. Bevásárláshoz mindig viszek magammal vászon táskát, és ha boltban vásárlok, akkor a zöldségeknek sem szoktam elvenni a kitett műanyagot, ha meg tudom oldani, vagy vittem elég saját zacskót. A boltban nemrég előfordult, hogy nem volt nálam külön zacskó, de nem szerettem volna hazahozni még egyet, ezért lemértem őket a nélkül, a címkéket ráragasztottam egy nálam lévő papír fecnire. A pénztáros megdicsért, hogy ez milyen jó ötlet. Ehhez kapcsolódott most be, hogy a pékárut is saját zsákba kérjem.
Bár előfordul, hogy időnként a boltban vásárolunk, azért a zöldségeket, gyümölcsöket próbáljuk legtöbbször a piacon beszerezni kistermelőktől, amivel még a 40 kilométeres kritérium is teljesül.
Következő lépésnek tervezem, hogy papírzsepi helyett textilt használjunk, illetve a női szükségletek terén tervezek még nagyobb változtatásokat. Nagy vágyam egy komposztláda, csak még a lakóközösségünket szoktatnom kell a gondolathoz. Tudom, hogy ez sem kifogás, hiszen létezik az erkélyes megoldás is, de azzal még a férjemet kell győzködnöm. De hamarosan…
Ami számomra evidens, hogy nem használunk fóliát, papírtörlőt, szalvétát. Ezeket a funkciókat konyharuhával látjuk el. Figyelünk a takarékos vízhasználatra, erre tanítjuk a gyerekeinket is. A szendvicseket dobozban szállítjuk. A férjem mindig itthonról visz reggelit magának.

31064457_2134143643269135_3912577776292462592_n

  • Mennyire nehéz környezetbarát módon élni?

Szerintem ez mindenkinek egyéni. Kinek mik az elvárásai, céljai, vagy kinek miről könnyű vagy éppen nehéz lemondani. Szerintem nem nehéz így élni, bár a magamnak kitűzött céloktól még elég messze vagyok. Csak nem stresszelek ezen. Mindig annyit teszek meg, amennyi épp sikerül, amiről belső kényszer diktálja, hogy másképp tegyem. Én erről azt gondolom, hogy ezen az úton mindenkinek a saját tempója, ritmusa szerint kell járni. A mi korosztályunknak a feladata ezt az utat kitaposni, egyáltalán megkeresni, így a mi gyerekeink és unokáink már magabiztosan fognak rajta végigmenni az én reményeim szerint. Minket még elkényeztetni szerettek volna a szüleink és nagyszüleink mindazzal, ami a Föld mai állapotához vezetett. Mi már tudjuk, hogy a gyerekeinknek nem erre a kényeztetésre van szüksége, hanem egy élhető világra, egy egészséges Földre.

  • Mit jelent a környezetbarát életmód a közlekedésedben?

A környezet tudatos gondolkodás előbb-utóbb az élet minden területére kiterjed, szerintem. A választási, vásárlási döntéseinket mindenben meghatározza, akár a háztartásról, akár a közlekedésről, akár az élelmiszer vagy ruhák, játékok vásárlásáról legyen szó. Persze nem biztos, hogy megy minden egyszerre, vagy mindig.
A közlekedésben én mindenképp a tömegközlekedést és a kerékpározást preferálom. Szerencsére a nagyfiam is nagyon szeret biciklizni, így nekem természetes, hogy már vele is közlekedési eszközként tekintünk a kerékpárra. Nem csak a parkba megyünk el vele tekerni, hanem távolabbi helyekre is, az úszás órára, a külön tornára. Így azt remélem, hogy neki már természetes lesz, hogy kerékpárral közlekedjen, ebbe nő bele, míg én csak 20 évesen kezdtem el az egyetemre biciklivel járni.
Kb. két hónapja elromlott az autónk, amit nagyrészt csak a nagyszülők meglátogatására meg a nyaralásokkor használtunk. Most úgy döntöttünk, megpróbáljuk a teljesen autómentes életet. Bevallom, eléggé elkényelmesedtünk, ami a hosszú távú utazásokat illeti, de majd belerázódunk.

  • És a táplálkozás terén?

Na, itt is nagy hiányosságaim és lustaságaim vannak. Zsigmond, a második gyermekünk születése óta valahogy kevesebb lett az energiám és időm, hogy magam süssek kenyeret, kekszet, uzsonnára valókat. Bár én 13 évig vegetáriánus voltam, még Zsiga születése előtt újra visszaálltam a húsevésre. De úgy gondolom, ez most egy időszak, és majd megint sikerül elhagynom, talán a tejtermékkel együtt. Úgy gondolom, a Földünk élethosszának növelésében nagy segítség a vegán életmód. Én személy szerint nem vagyok ebben végletes, és a mértékletességet előbbre valónak, vagy inkább megvalósíthatóbbnak érzem mind magam, a családom, mind az emberiség szempontjából.

  • Környezetbarát gyereknevelés, erről mit gondolsz?

Ha a gyereknevelés alatt azt érted, hogy hogyan nevelhetünk a fenntarthatóság elveit szem előtt tartó, a Föld állapotára figyelő felnőttet gyermekeinkből, akkor arra az a válaszom, hogy úgy, hogy mi így élünk. A példaadásunkkal, a tudatos életvezetésünkkel. És persze azzal is, hogy bevonjuk őket ezekbe a döntésekbe. Elmondjuk neki, miért inkább ezt vásároljuk meg és miért nem azt, miért nem veszünk télen paradicsomot, miért jobb, ha magunk készítünk valamit, ami készen is kapható. És nem halmozzuk el őket játékokkal, ruhákkal a szükségesnél jobban. Hanem megtanítjuk őket mindennel játszani, vagy arra, hogy sok mindenből lehet játékot is készíteni. Így már nálunk a nagyobb fiú szokott szólni, hogy ne dobjak ki minden kartondobozt, mert abból még majd készíthetünk játékot. Vagy valamilyen bolti csemegét majszolva megkérdezte, hogy ez milyen messziről érkezett ide. És megbeszéltük, hogy akkor inkább magunk süssünk legközelebb ilyesmit. Meg idén télen együtt készítettünk cinkegolyót fenyőtobozra. Az ötlet az oviból jött. De itthon átbeszéltük, hogy ez tényleg mennyivel jobb, mint amit venni szoktunk, mert nem kell egy plusz kis műanyag zacskót, amiben árulják, meg az utána maradó hálót kidobni.

  • Óvodapedagógus is vagy, hogy látod, mennyire nevelik a mai gyerekeket szüleik a környezet védelmére?

Egyelőre csak a végzettségem van meg, minden remény szerint szeptembertől kezdek el óvodapedagógusként dolgozni. De van már egy óvodás korú gyermekem. Én úgy látom, hogy azért már sok minden alapfogalom, amivel a mi gyerekeink már együtt nőnek fel. A mi kerületünkben az óvodák nagy része zöld óvoda és sok kertjében valóban van is komposzt láda, saját konyha vagy fűszerkert. Úgy gondolom, akkor ezekben az óvodákban használják is a gyerekekkel ezeket, és megtanítják nekik, hogy mindez miért fontos, miért jó. Fontosnak tartom, hogy már az óvodában átadjuk, mi, óvodapedagógusok azt a mentalitást, azt a hozzáállást, ami megalapozhatja a gyerekeknél a környezettudatos életvitel kialakítását. Ez nagyon szakmaian hangzik így, tudom. De hogy jobban érthető legyen: a legfontosabb a hitelesség és a példamutatás. Hiába van komposztláda az udvaron, ha az esetleges közös tízórai vagy gyümölcssaláta készítésnél nem automatikus, hogy oda dobjuk a keletkező zöldhulladékot és egyben azt is elmondjuk, mi nem dobható bele. Ha nem a gyerekekkel együtt tesszük tele ősszel a lehullott levéllel. Vagy hiába készítünk anyák napjára vászonzsákot a gyerekekkel, ha az óvónő mindig újabb és újabb nejlon zacskóban hozza a vizuális tevékenység alapanyagait. A kérdésre visszatérve, nem tudom, hogy a családok mennyire nevelik így a gyerekeiket, de úgy gondolom, hogy sok forrásból kaphatnak a gyerekek impulzusokat, információkat, élményeket, amik őket már egy lépéssel közelebb viszik egy tudatosabb életvezetés felé.

  • El lehet érni a környezetvédelemben a tökéletességet? Pl. itt, városi körülmények között?

Én nem hiszek a tökéletességben csak a tökéletességre törekvésben. Nem tudom, hogy el lehet-e érni, de folyton folyvást erre törekednünk kell, sőt kötelességünk, felelősségünk. A szakdolgozatomhoz keresgélve olvastam azt a gondolatot, (sajnos elfelejtettem, hogy pontosan hol,) hogy a Föld állapota elég gyorsan romlik ahhoz, hogy a tudósok az aggodalmukat fejezzék ki emiatt, de túl lassan ahhoz, hogy mi hétköznapi emberek észrevegyük. Tehát, ha látványosabbak lennének a környezetet károsító hatásaink, talán könnyebb lenne úrrá lennünk ezeken. Nem gondolkodnék én se annyit a pelenkaváltáson, vagy a húsról való lemondáson.
És ehhez kapcsolódóan én úgy vettem észre, hogy városi körülmények között egyrészt sokkal könnyebb környezettudatosan élni és sokkal többen is teszik. Méghozzá azért, mert a városban sokkal hamarabb jelentkezik minden jel. Sokkal inkább érezzük, hogy baj van, hiszen sok beton és szemét vesz minket körül, sokkal rosszabb a levegő, ezért sokkal sürgetőbbnek érezzük a változtatásokat. Ezért utána járunk, talán több információhoz is hozzájutunk, vagy több fórumra van lehetőségünk elmenni. Pl. ilyen az Ökokör, ahol mi is találkoztunk. Minden radikálisabb kezdeményezések a nagyvárosokból indulnak ki. De vegyük csak az autóhasználatot. Sokkal egyszerűbb a városban autó nélkül, akár biciklivel közlekedni, mint mondjuk két falu között, vagy a faluból a közeli városba. Meg nincs minden háznak külön szelektív gyűjtője. Persze a kertben sokkal könnyebb komposztálni meg a petpalack jó a bornak meg a pálinkának is, de én úgy látom, hogy vidéken sokkal több minden kerül a vegyes kukába, ami akár a szelektívbe is mehetett volna. Megjegyzem, szerintem a szelektív hulladék gyűjtés csak a jéghegy csúcsa és egy kicsit vakvágány is, hiszen a cél az lenne, hogy ne keletkezzen hulladék vagy minél kevesebb. És, bár ezt nem biztos, hogy jól látom, de úgy vettem észre, hogy a kisebb településen élőknek sokkal praktikusabb a hiper-szupermarketekben bevásárolni, így amit nem tudnak megtermelni, vagy nincs a közelükben, azt egyszerre megveszik valamelyik nagyobb boltban.

  • Milyen ötleteket tartasz jónak, amik neked már beváltak, és más szülőknek is ajánlanád?

Nekem a saját dobozba, palackba, vászonzacskóba vásárlás a legkönnyebben kivitelezhető, ezt bárkinek ajánlanám kezdeti lépésnek. Hogy mindezt a gyerekkel tegyük, az meg a példaadás miatt fontos. És nem csak a tudatos döntéseink megtanítása, hanem a köszönés, kérés, társasági illem szabályainak átadása végett is. Nekem beváltak a természetes takarítószerek is, szeretjük a dobozokat, palackokat újra felhasználni, játéknak, rajzolásra, barkácsolásra. De nagyon sok ötlet van fenn az interneten, vannak Facebook csoportok, amikből inspirációt lehet szedni. Talán leginkább azt ajánlanám, hogy mindenki keresse meg a hozzá legközelebb álló területeket, amin változtatni tud, és utána sorban jön a többi.

Köszönöm a beszélgetést, Kinga!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.