Jogunk van otthoni ebédet bevinni? (Vegetáriánus és vegán hozzátáplálás – 5. rész)

Fehérbab leves zöldségekkel, csipetkével / Főtt rizs párolt zöldségekkel

A saját történetünkön keresztül szeretném elmondani, milyen lehetőségek kínálkoznak a vegetáriánus és vegán óvodai étkezésre, és szabad-e bevinni az otthon főtt ételt. Érdemes elolvasnia annak, aki nem a hagyományos menzakoszttal szeretné megoldani az óvodás éveket. 

A mi történetünk

Kisfiam, Artúr idén szeptemberben kezdte az óvodát, előtte nem járt olyan közösségbe, ahol ott is maradt vagy ott ebédelt volna. Amikor óvodát választottunk, fontos szempont volt számunkra, hogy az otthoni elveink szerinti étkezés többé-kevésbé folytatható legyen. Mi ugye otthon bio alapanyagokat használunk, minimális cukrozott ételt fogyasztunk, nem eszünk húst, Artúr is csak hallal találkozott immel-ámmal, nem napi és nem is heti szinten. Idén pedig már tojást és tejtermékeket sem tartunk itthon, de ő nem otthoni környezetben, pl. a nagyszülőknél kap ilyesmit. Nincs terror tehát ezen a téren, de itthon igyekszünk követni azt az étrendet és azokat az elveket, amit mi helyesnek tartunk.

Az óvodaválasztásnál fontos szerepe volt annak, hogy az otthoni étkezést valamennyire folytatni tudjuk, ameddig csak lehetséges. Én ezt úgy képzeltem, hogy olyan ovit találunk, ahol helyben főznek és tudnak húsmentes ételeket is, vagy ahol a beszállítótól lehet vegetáriánus menüt kérni. A legszuperebb persze a bio lett volna, de erről álmodni sem mertem. Végül találtunk egy ovit, ami a nevelési módszere alapján is szimpatikussá vált, és amikor elmentünk az első ismerkedős találkozóra, kiderült, hogy a vezető támogat minket abban, amit szeretnénk. Hálás vagyok a rugalmasságáért. Nem ragaszkodtam hozzá, hogy itthonról vigyem az ebédet az óvodába, de végül amellett döntöttünk. Ha már az ovi nyitott, használjuk ki ezt a ritka lehetőséget. Így Artúrnak itthonról viszem az ebédjét és az uzsonnáját, bio, vegán alapanyagokból. Reggelizni még velünk szokott, tízóraira az oviban is bio zöldség-gyümölcs van, így ez a felállás ideálisnak tűnik.

Szerencsések vagyunk, hogy találtunk ilyen intézményt, de nemcsak a szerencsén múlt, hiszen sokat kutakodtunk utána. Majd amikor ráleltünk, egy költözést és egy foglalkozásmódosítást kellett bevállalnunk. Az átlagember szemében fanatikusoknak tűnhetünk, mert nekünk volt annyira fontos, hogy mit eszünk (akár a 3 éves, akár mi felnőttek), hogy rájöttem, ehhez kell igazítanom a napjainkat. Ez így erősen hangzik, pedig nem ennyire durva a gyakorlatban. Annyi a lényeg, hogy megléptem, amit amúgy is régóta terveztem: itthonról dolgozom, és azt, amit szeretnék, saját időbeosztással. Így közben meg tudom főzni a másnapi ételt is, vagy ha mégsem, akkor este készítem el.

Mit szól ehhez a z ÁNTSZ?

Őszintén leírom, engem alapvetően nem érdekelne, mit szól az ÁNTSZ, mert úgy gondolom, az, hogy mit eszik a gyerekem, elsősorban az én felelősségem. Az egészséghez való jog alapjog, a szülőnek pedig feladata a gyereket legjobb tudása szerint egészségesnek nevelni. Amíg a közétkeztetésben nincs lehetőség jobb minőségű alapanyagokból készült, egészséges ételeket választani, addig senki nem mondhatja, hogy nem jót akarok a gyerekemnek. Ráadásul itthon sem ellenőrzi semmilyen szerv, hogy mit teszek a családi asztalra. Nem látom értelmét, hogy pár km-rel arrébb szállítva ugyanazt az ételt ellenőrizni kellene.

Ami foglalkoztat viszont, hogy az óvodának ne származzon baja abból, hogy mi külön bánásmódban részesülünk. Akárhogy kerestem, nem találtam olyan jogszabályt, ami tiltaná az otthonról bevitt ételt. Ugyanakkor az óvodákat sem kötelezi semmilyen törvény arra, hogy mindenképpen rugalmasan álljanak az ilyen igényekhez.

Ugyanerre jutott nemrég az Index blogja, a Divany.hu is, illetve a Élelmezés.hu is, valamint itt olvasható az Alapvető Jogok Biztosának állásfoglalása, a lényeg szerintem a 4. oldalon található.

A mi ovink bevállalta az ezzel járó adminisztrációt, a többletmunkát, amit a külön melegítés és mosogatás jelent, és nem mondogatják a fiamnak, hogy „de finom a husi, kóstold csak meg!” Ehhez hozzá tartozik, hogy egy kicsi, magán óvodáról van szó, ahol nem 30, hanem maximum 10 gyerek van egy csoportban. Úgy vannak vele, hogy ha orvosi igazolás alapján kellene más ételt szervírozni 1-2 gyereknek, az is bele kellene, hogy férjen az idejükbe, akkor ezt is szívesen megteszik nekünk. Mi meg boldogok vagyunk, hogy megadatott a lehetőség.

Vallási alapon, orvosi igazolásra oké

Ja igen, merthogy orvosi igazolással minden további nélkül kaphat a gyerek „speciális” ételt, valamint vallási okokra hivatkozva is simán megoldható, hogy bizonyos alapanyagokat ne kapjon a gyerek. Csak az átlagnál érzékenyebb egészségtudatosságra és világnézeti okokra hivatkozva nem, amiben én nem látok sok logikát. Nem vagyok különösebben járatos a vallásokban, de tegyük fel, hogy valakinek a vallása tiltja pl. bizonyos növények vagy az állatok fogyasztását. Ezt teljes mértékben tolerálja a közétkeztetés. Ellenben, ha valaki nem istenhívő, vagy legalábbis nem tud róla igazolást felmutatni, viszont puszta jóérzésből nem szeretne a gyermekének állati alapanyagokat adni, akkor az a hatóságok szemében már egészségtelen, veszélyeztetés és nem választható.

Meg kell említenem a teljesség kedvéért, hogy a Waldorf intézmények egy részében alapból vegán és bio ételt kapnak a gyerekek, tehát akinek szimpatikus a waldorf nevelési módszer, és vegetáriánus vagy vegán étkezést szeretne, annak ez egy járható út lehet. A lehetőségek azonban intézményenként eltérőek lehetnek, és olyat is láttam, ahol más volt az ígéret a beiratkozás előtt, mint ami végül később megvalósult. Ezt semmiképpen sem a Waldorf ellen mondom, hanem annak érdekében, hogy kommunikáljunk a választott óvodával sokat.

Különccé válik-e a gyerek? Nem pont a mások ebédje kell-e neki?

Egy jó pedagógusnak kifejlett eszköztára van arra, hogyan adja el a gyerekeknek az ételüket, és hogyan adja el nekik, hogy a másik mást eszik, valamiért. Ez a mi ovinkban remekül működik, egyszer meg is kérem őket, írjanak egy kis know how-t. 🙂

Artúr eleinte mondogatta, talán 2-3 napig, hogy ugyanazt szeretné enni, amit a többiek, aztán valahogy ráérzett a dologra. Mostanában konkrétan kér, hogy főzzek neki másnapra is (cukikám), és kérdezi, hogy olyan lesz-e, mint a többieknek vagy valami más. Múltkor mondom neki, hogy most mással készülök, mert amit a többiek esznek, azt mi nem esszük. Kérdezi, mi az. Félve mondtam ki, hátha korai még neki a felismerés: csirke. Erre kikerekedett a szeme, és láttam, hogy megrökönyödik. Végül mosolyra húzta a száját és azt mondta: Pffff, hát azt tényleg nem.

Szerintem most jön majd szép lassan az az időszak, amikor tudunk ilyesmiről már beszélgetni, mindig a korának és befogadó-készségének megfelelő szinten és részletességgel.

Néha pedig engedek az elveinkből, amelyik nap pl. a többieknek kakaós csiga az uzsonna, hát én is azt viszek neki. Örülnék, ha nem lenne az oviban kakaós csiga, de ha már így alakult, és tudom, hogy Artúr is szereti, nem venném a lelkemre, hogy szomorú legyen emiatt. Nem is itthon sültet viszek, hanem reggel veszem útban az ovi felé, egy jó pékségben. De lehetne itthon csinálni egészségesebb verziót, ha akadna még erre is energiám.

Mit viszünk az oviba?

A teljesség igénye nélkül következik néhány ötlet. Az kerül be a válogatásba, amit sikerült viszonylag normális fényviszonyok között lencsevégre kapnom. Ez volt a válogatási elvem.

Buktatók, avagy minden kezdet nehéz

Az első napokban egyébként azt hittem, meg fog torpedózódni az ötlet, akármilyen jól is ki van találva és akármennyire is együttműködik a családunk és az óvoda egymással. Az ovi vezetőjével azt találtuk ki, hogy előre kihirdeti a következő heti étlapot, és én tudok úgy vásárolni és főzni, hogy látványban és jellegben hasonlókat csomagolhassak Artúrnak, mint amit a többi gyerek is eszik. Pl. csirkepörkölt helyett gomba- vagy zöldborsópörköltet, túrógombóc helyett kölesből készült, hasonló ízesítésű gombócot stb. Aztán az oviban szembesültem vele, hogy minden nap van leves+főétel a hároméveseknek is (minek?), és persze még ott az uzsonna, tehát minden nap 3 különböző ételt kellene rittyentenem. Ezért a kezdeti szabályokon, amiket szerencsére magamnak állítottam fel, néhány hét után lazítottam.

Most már van, hogy egymás után két nap ugyanazt a levest csomagolom, az itthoni vacsorából viszünk másnap uzsonnát, és bizony előfordul, hogy a többieknek sárga, Artúrnak meg zöld főzeléke van aznapra. Fontosabbnak tartom az azonos ételnél azt is, hogy kiegyensúlyozott, jól megtervezett étrendje legyen, és ne mindig az óvodai menüt kelljen látványra leutánozni.

Amikor végképp szükségem van egy nap pihenőre, vagy épp nincs időm főzni, akkor pedig rendel az ovi neki vegetáriánus (nem vegán, nem bio) menüt. Már kétszer halrudacska is került elé, amit én sosem adtam volna neki, de mivel már ismeri a nagyszülőktől és szereti, a halas napokon befizetem őt is a menzára. Nem gondolom, hogy ettől a havi 1 alkalomtól dőlne össze a világ(unk).

 

Nem tudom, a tapasztalatom segít-e valakinek, és azt sem, hol fogunk tartani ebben 2-3 év múlva. Most nagyon örülök, hogy sikerült megoldást találnunk. És bízom benne, hogy aki szeretne, az szintén tud találni.

A cikksorozat további részei:

 

 

3 thoughts on “Jogunk van otthoni ebédet bevinni? (Vegetáriánus és vegán hozzátáplálás – 5. rész)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.