Interjú egy anyával – Lovász Vera

verakiemelt

Vera Németországban él a 21 hónapos Brúnóval, pocakjában pedig a kistesóval. Többek között arról beszélgettünk, milyen a német hozzátáplálási módi, és hogyan egyezteti össze a magyar védőnő tanácsait a német gyermekorvos ajánlásaival… és még a kedvenc kekszreceptjét is megosztja velünk.

Vera érdekes szereplő az életemben. 12 évvel ezelőtt egy személyes blog írásába kezdtem, tele bizalmas témákkal, és ő volt az első olyan olvasóm, aki e-mailt küldött nekem. Akkor azt írta, minden reggel megnyitja a blogomat a kávéja mellé, és úgy követi, mint a napi szappanopera epizódokat. 🙂 Azóta eltelt 12 év, heti e-mailes kapcsolatban vagyunk, és bármibe kezdek, mindig őszintén véleményezi a munkámat. Ennyi év alatt azonban egyetlen egyszer sem találkoztunk személyesen. Különös, nem? Amikor megírta, hogy már Németországban él és kisbabája született, nagyon érdekelt, milyen az ottani hozzátáplálási módi, és hogyan egyezteti majd össze a magyar védőnő tanácsait a német ajánlásokkal.

lovaszveraesbrunoKisfiad, Brúnó 21 hónapos. Milyen elveket vallasz, milyen utat követsz az étrendje összeállításánál?

Mi mindenevők vagyunk: eszünk húst, tejterméket, halat, sokféle gabonát, zöldséget, igazából mindenfélét. Szerintem a gyerekeknek is jó a változatosság, jó, ha egy idő után az ennivaló túlmutat a kenyér-krumpli-hús-bögre tej étkezéseken. Próbálok egészséges dolgokat készíteni, de azért becsúszik más is…

Itt a környezetemben mindenkinek van egy ún. Thermomix kütyüje, a németek ezzel csinálnak mindent: aprítás, főzés, párolás, és még kávédarálásra is alkalmas. Csábító az is, hogy be lehet programozni, mikor legyen kész az ebéd. Cserébe viszont azt gondolom, elvész a „főzés öröme“. Ami így talán nevetségesen hangzik, mert kinek van ideje (és kedve) ilyesmire egy pár hónapos baba mellett?! De úgy érzem, egy jó lábassal és egy párolóbetéttel, botmixerrel minden pikk-pakk elkészíthető. Én ezeket használom, főleg friss alapanyagokat (néha pl.  jó minőségű fagyasztott zöldséggel kiegészítve), és maximum 20-30 percet töltök egy étkezés elkészítésével előkészítéssel, mindennel együtt.

Reggelire általában joghurtot/gyümölcsjoghurtot, tejterméket eszünk müzlifélével, tízóraira gyümölcsöt, délben és este főtt ételt, délután valamilyen turmixot (zöld turmix, lasszi… stb.). Péksüteményt inkább akkor, amikor SOS kell valami nagyon gyorsan, vagy ha úton vagyunk.

Én nagy csokievő vagyok, de a kisfiam nem nagyon kap ilyesmit, inkább csak mutyiban eszem. Erre mostanában, Húsvétkor döbbentem rá, amikor Brúnó állt a kosárkával a kezében, tanácstalanul, aztán amikor meglátta az első Mini Knoppers-t a földön, akkor kezdte el szedegetni az édességeket. Keserű csokit szokott kapni néha. A Mini Knoppers nagyon különleges alkalmakkor jár. 🙂 Eszünk viszont sütiket, tejbegrízt, császármorzsát, van egy jó málnás-zabos kekszreceptem is. (A recept az interjú végén található.)

A német és a magyar hozzátáplálási ajánlások mennyiben különböznek, és te melyiket követed?

bebispenot.kaja.brunoMi az ország déli részén élünk, Baden-Württembergben, ez egy gazdagabb tartomány Németországon belül. Talán ezért is van, hogy a hivatalos ajánlásban is úgy szerepel, ha tudsz, vegyél bio alapanyagokat, de legalábbis egy helyi piacon szerezd be a hozzávalókat! A hússal kapcsolatban pedig azt mondják, adjál marhát vagy birkát, mert a szárnyasokat gyakrabban kezelik antibiotikummal. Bioboltokban szoktam vásárolni, illetve a piacon. Van olyan árus, aki mondja, hogy neki nincs bio minősítése, mert nem felel meg pl. a vízelvezetés az előírásoknak, és nem tud erre pénzt fordítani. Viszont nem permetez vegyszerrel, és ő és a családja is azt eszi, amit árul. Nekem ez így elég.

A német hozzátáplálás a magyarhoz hasonlóan egy déli pürével indít, ehhez adják meghatározott idő után a reggeli és esti pürét,- tejalapút-, nekem ezért sokkal szimpatikusabb a magyar vonal, a főleg zöldségekből álló „bébifőzelékekkel“, ezért én ez utóbbit követtem. Brúnó 6 hónapos koráig csak anyatejet kapott, egyrészt, mert hiszek abban, hogy ez nagyon jó a babának, másrészt, mert ez nálunk a kezdetektől fogva nagyon jól működött, nem voltak nehézségek. Az orvosok (nőgyógyász, háziorvos illetve a védőnő) zöme teljesen elképedve fogadta, hogy később is szeretnék szoptatni. Volt, aki azzal győzködött, hogy az a tej már nem az a tej, és nincs olyan tápanyagtartalma, mint a korábbi időkben, immunerősítés céljából teljesen mindegy, kap-e meg a baba hat hónap után is anyatejet. Aztán következett a vastéma. Én pedig bizonytalan voltam, és így külső nyomásra kezdtem bele egyáltalán a hozzátáplálásba. Brúnót kezdetben nem érdekelte, mi mit eszünk, bele-belekóstolt az almapürébe, majszolt a hideg répából, amikor jöttek a fogai, de különösebben nem izgatta.

Aztán, később a gyerekorvosunk (antropozofikus irányt követ) tanácsa volt, hogy mindenkinek magának kell ezt kitapasztalnia. Van, aki már pár hónaposnak is ad abból, amit saját maga eszik, sóval, fűszerekkel akár. Ez akkor nem volt nagy segítség, jobb lett volna a pontos útmutatás grammokban megadva, de most utólag értem mire gondolt.

Én nagyon túlzásba vittem a dolgot. Megmosolyogtat, amikor arra gondolok, hogy eleinte fertőtlenítettem a vágódeszkát, a kést, ami az aprításhoz kellett. Mindent, amit használtam, kézzel mosogattam el, nem mertem a mosogatógépbe rakni.

Az első pasztinák-pépet pedig még kis kézi passzírozóval csináltam kb. háromnegyed órán keresztül (egy szálat…) és mivel nem főztem elég ideig, tiszta vízhólyag volt az ujjam, olyan erősen kellett átnyomni, hm… 🙂

Németországban nagyobb a bolti kínálat, könnyebb friss, egészséges alapanyagokhoz jutnod, ha a kisfiadnak szeretnél főzni?

Úgy gondolom, ugyanolyan mint Magyarországon. Azzal a különbséggel, hogy sok mindent nem lehet megkapni, ami otthon népszerű (sóska, meggy, tök). Illetve több olyan alapanyag van, aminek máig nem tudom a magyar nevét, csak német nyelvű cikkekben olvastam, mire való, milyen a tápértéke.

Van valami főzési, táplálkozási trükköd, ötleted, ami neked nagyon bevált és a Bébispenót olvasóival is szívesen megosztanád?

2017-05-07 21.25.22A babák nagyon okosak. Tudják, hogy mire van szükségük, hiszek abban, hogy nem véletlen, ha valamit elutasítanak. Például, ha x ideig megettek valamit és egyszer csak nem, az nagyon bosszantó, de nyilván valamiért már nem kell.

Próbálok figyelni arra, hogy a vitamin valamilyen formában kerüljön bele a kisfiam hasába: Brúnó például pár hete nem eszi meg az uborkát, a sárgarépát, amit korábban szeretett. Így most megy bele a smoothie-ba és rágcsálni almát kap. Ha valamiért nem kér már vizet, adok neki szívószálat, azzal elszöszmötöl és ezalatt simán megissza. Ha nem akar valamit kis kockákban megenni, akkor felvágom csíkokra stb. Idegőrlő 🙂 , de hosszú távon kifizetődik.

Én elég ösztönösen főzök. Előfordult, hogy tejbegrízt akartam csinálni, utolsó pillanatban vettem észre, hogy savanyú lett a tej, körülnéztem, hogy mi van otthon, mivel lehetne helyettesíteni. Végül paradicsomlébe kevertem a grízt és megsóztam. Nem tudnám megenni, mert annyira hozzászoktam az édes variációhoz, de a kisfiam imádta. Szerintem jó, ha az ember nyitott ilyen spontán megoldásokra is.

Ami még eszembe jut, úgy gondolom, jó korán elkezdeni a kanál, esetleg a villa bevezetését, a pohárból ivást. Nagyokat tudok nevetni a világhálón keringő videókon, ahol a kisgyerekek tetőtől-talpig paradicsomszószban úsznak, de én ehhez túl kényelmes vagyok, és biztos arra gondolnék, mennyi utána az utómunka. Nálunk ez nagyon jól alakult, elég régóta nagyon szépen és tisztán eszik a kisfiam. Eleinte adtam neki műanyag evőeszközt játszani, aztán már próbálkozni is, később tortás villát és kiskanalat, igazi bögrét. Kipróbáltam egyszer azt is, hogy amikor poénból ledobta az almadarabkákkal teli tálkát az asztalról, neki kellett összeszednie. Nem csinálja azóta.

Aztán, egyre jobban érzem a mama, a szülők kiegyensúlyozottságának a fontosságát a mindennapokban. Ha lehetőség van arra, hogy egy este valaki kikapcsolódjon, és mondjuk a nagyszülőktől nem fogadja el a baba a tejet vagy az ennivalót, az egyáltalán nem drámai, eszik majd akkor később. Sokkal fontosabb, hogy a szülők feltöltődve, új élményekkel gazdagodva vágnak neki a következő x napnak. Ez az, amit a fórumokon nagyon elítélnek, de én hiszek benne.

2017-05-06 17.56.47A málnás-zabos keksz receptje

Enie van de Meiklokjes málnás-zabos keksz receptje alapján, kb. 18 db-hoz:

Hozzávalók:
150 g puha vaj, 80+80 g cukor (pl. barnacukor és nádcukor), 1 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, 150 g liszt, só, 125 g zabpehely, 100 g málna (fagyasztott is jó)

Elkészítés:
Minden hozzávalót össze kell keverni egy tálban (legutoljára a málna, hogy ne törjön annyira össze), közben a sütőt előmelegíteni 200 fokra, egy evőkanállal sütőpapírra 18 lapos kekszet formázni (5-6 cm átmérőjű). Sütés után a kekszeket óvatosan ki lehet szedni egy tányérra. Ha kihűl már nem törik.

Köszönjük az érdekes válaszokat és a receptet, Vera!

 

 

One thought on “Interjú egy anyával – Lovász Vera

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.