Interjú egy anyával – Rubinovich Eszter

eszterek_kiemelt

A cikksorozat folytatódik. Az Izraelben élő Eszter mesélt nekem kisfia és saját táplálkozási szokásairól. Nem gondoltam előre, hogy ebből a néhány kérdésből ilyen érdekességek tárulnak elénk, vásárlást segítő és egészségtelen nasik számát csökkentő tippekkel. Olvasd el, érdemes!

Eszter, a te kisfiad már 7,5 éves. Milyen elveket vallasz, milyen utat követsz az étrendje összeállításánál?

Yogev táplálása számomra a kezdetektől fogva hatalmas kihívás volt. Rengeteg nehézségünk adódott abból, hogy kis súllyal született és eleinte nem működött a szopóreflex. Hogy őszinte legyek, a mai napig nincs vele egyszerű dolgom. A kajatéma még mindig gyakran egyfajta feszültségforrás közöttünk.

Arról sajnos szó sincs, hogy összeállítanám az étrendjét. Meglehetősen spontán módon alakul az, hogy mikor mit hajlandó megenni. Ha tegnap még szerette a répát, nem biztos, hogy ma is elfogadja. Éppen ezért a főbb aktuális kedvencekből mindig van itthon, és általában közvetlenül étkezés előtt dől el, hogy mit is eszik aznap. Mielőtt nekiállok főzni, elmondom, hogy mik az opciók és azok közül választhat. Lehet, hogy elsőre kényeztetésnek tűnik, de szerintem ezen az úton is tanulja a „felelősségvállalást”, hiszen amikor elkészül az étel, nem tolhatja el a tányért azzal, hogy márpedig ő ilyet nem kért, nincs kedve hozzá.

gyerektaplalas_izrael_miniinterju

Amit mostanában a legtöbbször kért, az rizs vagy bulgur, valamilyen feltéttel (párolt brokkoli vagy karfiol, zöldség fasírt, fehér bab, gyros/bolognai fűszerezésű szejtán, gombás okara fasírt, sütőben sült krumpli és batata) és szósszal (paradicsom, gombás tejszín, szójaszósz).

A fő irányelvem az, hogy amennyire csak lehet, legalább itthon ne egyen műkajákat, mert tudom, hogy a napköziben, az apukájánál, a nagyszülőknél és vendégségben bőven van alkalma rá.

hulyeseg_mentes_cheeriosSemmit sem tiltok, mert tudom, hogy az borzasztóan frusztráló számára, amikor látja, hogy más gyerekeknek szabad és neki nem. Inkább, amikor csak lehet, megpróbálom az egészséges(ebb) verziót beszerezni a legtöbb élelmiszerből. Pl. Cheerios helyett olyan pelyhet veszek, ami egy az egyben úgy néz ki, mint az eredeti társa, de cukor, édesítőszer és mindenféle hülyeségtől mentes. Yogevnek fel sem tűnik a különbség.

A megoldás tehát nálunk az, hogy amikor bevásárolok, egyáltalán nem veszek az én értékrendem szerint tiltólistás élelmiszerekből. Ha Yogev ott van velem, akkor legfeljebb egy „butaságot” választhat, de ekkor is segítek neki úgy, hogy elmagyarázom a különbséget pl. a különféle pudingok között, és sokszor örömmel választja az egészségesebb fajtát. De ha mégsem, akkor sem éreztetem vele, hogy hibázott, nem akarom, hogy lelkiismeret-furdalása legyen, ne élvezze teljes mértékben azt, amit eszik.

Ti Izraelben élő magyarok vagytok. Lassan 6 éve éltek Nahariyában. Ott mások a hagyományok, más az időjárás, mint Magyarországon… de mennyire más alapanyagokhoz jutsz hozzá?

fuszerek_03Ha jól tudom, az utóbbi években egyre több itteni „különlegesség” elérhető Magyarországon is, úgyhogy szerintem itt nem nagyon van olyan alapanyag, amit ott ne lehetne beszerezni. A különbség az árban van, az itteni fizetések magasabbak, viszont sok élelmiszer olcsóbb, mint Magyarországon, illetve abban, hogy itt bármelyik boltban megtalálom, ott valószínűleg külön el kell menni erre specializálódott üzletbe.

Eleinte roppant nehéz volt az, hogy ugyan már beszéltem valamennyire héberül az ideköltözésünket megelőzően is, a szókincsem mégsem terjedt ki teljes mértékben a címkéken szereplő összetevőkre. Hosszú percekig álltam a polcok előtt és bogarásztam a viszonylag szegényes lehetőségek között.

Gyümölcsök és zöldségek tekintetében az a tapasztalatom, hogy általában az idénynek megfelelőeket lehet kapni és emiatt nincs olyan, hogy máshonnan behozott, éretlen, agyonvegyszerezett társukkal találkoznék.

Fűszerekből is rengeteg félét lehet találni, egy mezei szupermarketben is halmokban állnak. Ráadásul nem kell feltétlenül a műanyagdobozos kiszerelést megvenni, lehet menni saját küblivel/zacskóval és leméretni a kívánt mennyiséget.

Van valami különleges étel vagy különös izraeli táplálkozási szokás, amiről mesélnél a Bébispenót olvasóinak?

Itt Izraelben a vallás és a kultúra nagyon szorosan összefonódik, és hatásuk van a táplálkozásra is. Órákat tudnék mesélni arról, hogy itt ki, mit és hogyan eszik. A zsidókon kívül rengeteg muszlim arab, keresztény arab, keresztény orosz stb. alkotja a népességet, és mindenkinek más-más szabályai, előírásai, szokásai vannak. Szerintem roppant érdekes az, ahogyan egy régi, vallási előírás egy mai modern ember életvitelére is hatással van, még akkor is, ha az illető nem feltétlenül vallásos.

Ami még általánosságban feltűnt, hogy ugyan rengeteg utcai árus van, ahol elvitelre is kérhet az ember enni, de szinte soha sem látok senkit, aki menet közben enne. Amikor Magyarországon éltünk, rengetegszer ettem én is útközben, egyik helyről a másikra rohanva, de itt a fagyin kívül semmit sem esznek sétálva. Aki éhes leül és szépen, nyugodtan megeszi a shavarma-ját. ”magyarul” gyrosát.

Izraelben nagyon erős a vegán kultúra. A ti étkezésetekre mennyire jellemző, hogy nem használtok állati eredetű hozzávalókat?

vegan_reszlegEgy lelkileg és fizikailag is meglehetősen nehéz időszaknak közeledem a vége felé. Az utóbbi időben próbáltam felidézni, hogy életem során mikor voltam a legkiegyensúlyozottabb, legegészségesebb, legfittebb, legenergikusabb, és arra jutottam, hogy akkor, amikor éppen nem volt társam, amikor egyedül éltem. Ekkor volt ugyanis, hogy kizárólag azt ettem, és akkor, amit, és amikor megkívántam. Ez pedig azt jelentette, hogy nem fogyasztottam tejtermékeket, tojást, húst, fehérkenyeret stb. A szervezetem teljesen magától beállt, ha nem is a 100%-osan vegán, de egy ahhoz nagyon közeli étrendre.

tejszinekMost erre próbálok visszaállni, ami ismét csak azt jelenti, hogy azt eszem, amit megkívánok. Nem egyik pillanatról a másikra álltam le pl. a tejről, hanem csak akkor ittam, amikor megkívántam. Azt vettem észre, hogy egyre kevesebb alkalommal vágytam rá. Ehhez természetesen az is kell, hogy legyen itthon az adott dolog vegán alternatívája. Pl. tejszín mellett legyen itthon kókusztejszín is, és amikor időm és kedvem van vele kísérletezni, akkor azt választom, és úgy látom, hogy idővel „kikopnak” az egészségtelen/kevésbé egészséges hozzávalók. Szerencsére az utóbbi években a választék is egyre bővült, most már egy sima izraeli szupermarketben is találok vegán/vegetáriánus termékeket, ráadásul árban is teljesen rendben vannak.

Fontos, hogy Yogev eldöntheti, hogy tehéntejet, vagy mandulatejet kér éppen a müzlijére. Ha pl. tojáskrémre vágyik, akkor másnap megveszem és megfőzöm a tojást akkor is, ha én magam undorodom tőle. Ugyanakkor, ha olyan ennivalót készítek, amiben nem tűnik fel neki a különbség, akkor kérdezés nélkül a nem állati eredetű változat megy bele, pl. tejbegrízt kizárólag növényi tejjel szoktam főzni. Tehát összességében azt mondanám, hogy nem vagyunk vegánok, sőt még vegetáriánusnak sem mondanám magunkat, de afelé tartunk.

Van valami főzési, táplálkozási trükköd, ötleted, ami neked nagyon bevált és velünk is szívesen megosztanád?

YogevAz egyik „trükk” az, amit korábban is említettem: egyszerűen nem teszek a bevásárlókocsiba olyan élelmiszert, amit nem adnék Yogevnek tiszta lelkiismerettel. Ha nincs itthon tejcsoki, akkor nem azt fog enni, hanem annak egy egészségesebb alternatíváját, amikor éppen édességre vágyik.

Van egy applikáció (Out of milk), ami nagyon sokat segít abban, hogy gyorsan és hatékonyan letudjam a bevásárlást. Itt az általam beállított kategóriák szerint látom a beszerzendők listáját, így amikor a boltban vagyok, nem szaladgálok össze-vissza a sorok között, mert úgy mutatja a termékeket, ahogyan egymás után következnek. Amit pedig beraktam a kosárba, azonnal kipipálom és megy a lista legaljára ABC sorrendbe szedve.

Egy másik dolog, ami bevált, hogy hetente egy-két alkalommal fogom magam és az itthon fellelhető zöldségeket, gyümölcsöket meghámozom, feldarabolom és bedobozolva beteszem a hűtőbe. Lehet, hogy másnál nem működne, de ez engem mindig arra ösztönöz, hogy amikor kinyitom a hűtőt, akkor őket használjam fel először, mert tudom, hogy néhány nap múlva már nem lesznek olyan frissek. Plusz így nem tudok arra hivatkozni, hogy jaj, már megint összekoszolom a konyhát, és jaj, már megint milyen sokáig tart, amíg elkészítem pl. a salátát, hiszen csak ki kell venni és össze kell keverni a hozzávalókat.

karob_csokiA harmadik ötlet az a saját készítésű édesség. Yogev az ideköltözésünket megelőzően, majdnem 2 éves koráig egyáltalán nem evett semmilyen édességet, kivéve azokat a csokitortákat, amelyeket a nagymamáim készítettek az első születésnapjára. Inni is kizárólag vizet kapott. Amikor idejöttünk, a bölcsi első napján egy csokimázban úszó gyereket hoztam haza és azóta is ez van, csak most már az iskolából vagy napköziből jön ki szinte minden nap csokitól maszatos szájjal. Ezt próbálom azzal kompenzálni, hogy itthon szinte csak olyan édességet kap, amit én készítek és tudom, hogy ami benne van, egy fokkal egészségesebb, mint egy mezei csokoládé.

 

Amíg Yogev kisebb volt, szilikon formákba öntöttem gyümölcs pürét, vagy cukrozatlan gyümölcslevet, esetleg agavé sziruppal összekevert joghurtot, és lefagyasztottam.

hazi_egeszsegesebb_edessegek

Ahogy nő, egyre kevésbé igényli azt, hogy színes-formás legyen a dolog, ezért az utóbbi időben botmixerrel csinálok neki turmixokat, amelyekbe tulajdonképpen csak gyümölcs és növényi tej kerül, vagy ha nem elég édes neki, akkor még egy kis juharszirup vagy agavé szirup megy bele. Illetve az aprító géppel készítek különböző krémeket – változó sikerrel. A vegán csokimousse-t például beleköpködte a kukába, de a mandulás datolyakrémre azt mondta, hogy még sosem evett ilyen finomat… 🙂

 

 

One thought on “Interjú egy anyával – Rubinovich Eszter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.