Mit eszik az én családom?

mit eszik

Manapság, amikor nincs elég idő minden új ismerősünket alaposan megismerni, címkék alapján igazodunk el legkönnyebben. Igyekszünk mielőbb bepasszírozni az embereket valamelyik -izmus dobozkájába, és onnantól úgy gondolni rájuk, mintha teljesen azzal az eszmével lennének azonosak.

Nem szeretnék nagy filozofálgatásba kezdeni, nem is lennék jó benne. Azért hoztam szóba a címkéket, mert amikor megpróbáltam röviden összefoglalni, hogyan is táplálkozom én és a kis családom, rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat. Aztán, egy egészséges táplálkozással kapcsolatos előadáson hallottam, amint az egyik előadó nemes egyszerűséggel tudatos táplálkozónak titulálta magát. Ez nekem is megtetszett, mert bizony, pont erről van szó. Ez az, amivel leginkább azonosulni tudok.

Ahogy ezen gondolkodtam, arra is rájöttem, hogy bár millióféle étrend létezik, annyira sok, hogy felsorolni is nehéz (pl. paleo, vegán, vegetáriánus, ch-diéta stb.), ezek többsége sem mond el sokat a követőjének táplálkozásáról. Jó, persze, tudjuk, hogy a paleosok úgy étkeznek, mint az ősember, a vegánok nem fogyasztanak semmi állati eredetűt, a ch-diétások pedig számolják az ételek szénhidráttartalmát, de ha jobban belegondolunk, ez még mindig nem jelenti azt, hogy tudjuk, mit esznek pontosan, és egészségesen táplálkoznak-e.
Mondok egy példát: ha valaki csokin, margareta pizzán, chipsen, háztartási kekszen és kólán él, az elmondhatja magáról, hogy vegetáriánus, de aligha egészséges a táplálkozása, legalábbis hosszú távon biztosan nem. Abból a szempontból azonban, hogy vegetáriánusnak vallja magát, egy kalap alá esik azokkal, akik amellett, hogy szintén nem fogyasztanak húst, sok zöldséget, gyümölcsöt, gabonát, és kevés zsíros, cukros ételt vesznek magukhoz. Ráadásul még a vegetarianizmuson belül is léteznek irányzatok: lakto-ovo, ovo, lakto vagy akár szemi-vegetáriánus, vegán, nyers vegán, és még sorolhatnám.
Bármelyik étrenddel kapcsolatban el lehetne ezt játszani, a vegákat csak példaként említettem. A lényeg, hogy nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen egy ilyen megnevezés alapján tudni, mit fogyaszt az illető. Ezért is voltam bajban a saját táplálkozásom, illetve a családom táplálkozásának megnevezésével, mert van bennünk sok közös, de mindhármunknak vannak a többiekétől eltérő szokásai, és a létező és általam ismert kategóriák közül mindegyikből kilógunk valahol.

Ha azt mondom, 15 éve nem eszem húst, de időnként mégis fogyasztok egy kis halat vagy rákot*, akkor én nyugodt szívvel nevezném magam vegetáriánusnak (szemi-vegetáriánus, pesco-vegetáriánus), már csak az egyszerűség kedvéért is, hogy bárki számára azonnal érthető legyen, hogy nekem a báránysült és a marhapörkölt nem opció. Azonban valószínűleg lennének páran, akik „vegetáriánusabbnak” érzik magukat, és zavarná őket, hogy én is magamra aggattam ezt a jelzőt. Ha az ő helyükben lennék, talán én is így gondolnám.

Aki elindult már az úton, hogy a vizes zsömle párizsival összeállítástól elmozduljon, az már a tudatos, egészséges táplálkozás felé vezető lépcső valamelyik fokán álldogál épp. Őket mind nagyra becsülöm, akárhol is tartanak. A lényeg, hogy a szándék már megszületett bennük, és elindultak. A többi majd jön magától, a saját ritmusában. Azért persze mindenki tud tenni is érte, de siettetni, erőltetni tapasztalatom szerint értelmetlen.

No, de visszatérve a családomhoz… Kisfiam, Artúr 9-10 hónapos korára már elég sok mindent evett. Természetesen csak azokat, amiket a szabályok szerint is szabadott neki. Igyekeztem szigorúan betartani és nem próbálkozni túl korán a tojásfehérjével, mézzel és hasonlókkal. A táblázatok és egyéb tanácsok ésszerű kezelésére pedig kialakítottam magamnak egy egyszerű rendszert, amiről A hozzátáplálási táblázat c. bejegyzésemben írok bővebben. Én a tengeri állatok fogyasztásáról épp leszokóban voltam, s eleve úgy terveztük, hogy halon kívül más húst nem fogunk adni neki sem.

Épp bevezettük volna nála a darabos ételeket, amikor kiderült, hogy a bélflórája felborult. A B-vitaminok ezért nem tudnak felszívódni a szervezetébe, viszont bizonyos alapanyagok (glutén, tojásfehérje, hal és a tejtermékek) allergiás tüneteket okoznak nála. Több hónapos diéta következett. A bélflórája végül helyreállt, a glutén visszatérhetett az étrendjébe, és bevezethettük a tojásfehérjét is.

Mire ide eljutottunk, Artúr már elmúlt 1 éves. Az első születésnapi tortájába még se liszt, se tojás, se tejtermék nem kerülhetett. Plusz nem szerettem volna, hogy cukrosat egyen ilyen kicsiként. El lehet képzelni, mennyire egyszerű ilyen receptet találni úgy, hogy én azelőtt még életemben nem sütöttem semmilyen tortát. Most sem, mert végül egy nyers vegán verzióba vetettem a bizalmamat.

A szülinap után néhány héttel a gyermekorvos feloldotta a glutén- és tojástilalmat, és pár hónappal később minden más tilalmat is, így valamivel könnyebb lett az életünk. Azóta csak húst nem eszünk.

Az egyszerűség kedvéért az itthoni étkezéseinknél igyekszünk ugyanazt enni mindhárman, ami néhány hónapja még azt jelentette, hogy vegetáriánus, majdnem teljesen gluténmentes, tej- és tejtermékmentes étrenden éltünk. Artúr diétás hónapjai alatt rákaptunk a gluténmentes lisztekre és a növényi tejekre, és annyira megkedveltük ezt az étrendet, hogy mostanában is gyakran készítünk velük ételeket, pedig már nem lenne muszáj. Közben lassan visszaszivárgott a reggeli kávénkba a tehéntej, a kenyérfalatkák mellé a sajt, a gyümölcsös uzsonnákhoz a joghurt.

Érdekes egyébként, hogy havi 1-2 alkalommal eszünk ugyan halat is (azóta már nem, 2016.10.28.), de közben egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy vegán blogokban kutakodom újabb és újabb receptötletek után. Nagyon sok étel, amit készítek, már nem csak vegetáriánus, de vegán is. Sőt, ahogy régebben a húsos recepteket azonnal átkonvertáltam vegetáriánusra, most ugyanezt teszem, csak már vegánra. Az is beszédes, hogy 1 liter tej mostanában 3-4 hétig tart nálunk. Az is gyakori, hogy a lisztes ételeket automatikusan gluténmentes liszttel készítem, pedig az eredeti recept nem úgy írja. Egyszerűen erre állt rá az ízlésem.
Tehát elég mix a családunk, de a legtöbb étel, amit eszünk vegán vagy vegetáriánus, egy nagyon kis része pedig pesco-vegetáriánus (azaz halas).

Ráadásul itthon csak bio élelmiszereket fogyasztunk, és lehetőség szerint kerüljük a cukrot is. Ugye, hogy nem könnyű ezt az életmódot egyetlen szóval felcímkézni? Maradjunk tehát annál: tudatos táplálkozók vagyunk.

Ez a blog szempontjából egy előny, hiszen sok mindenbe belekóstolhattunk, sok mindent megtapasztaltunk az elmúlt időszakban, így remélhetőleg azoknak is tudok majd információt adni, akik szintén valamilyen ételintoleranciával (vagy -allergiával) élnek. Ugyanakkor, aki fogyaszt húst, tejtermékeket, glutént vagy bármit, az is sok érdekességet találhat az írásaimban. A hozzátáplálásról és a kisgyerekkori ételekről szóló cikkeimből nem fogom kihagyni őket, de mutatok majd megoldási lehetőségeket a “mentes” ételekre is. Még a hús bevezetéséről és elkészítéséről is lesz szó, de azt nem ígérem, hogy a csirkefilézést és a kolbásztöltést tőlem fogod megtanulni. Mivel ennek az irányvonalnak nem én vagyok a hiteles arca, a hús bevezetéséhez és a húsételek készítéséhez érve igénybe fogom venni más szülők és táplálkozási szakértők közreműködését.

A vegetáriánus hozzátáplálásról nagyon kevés információ érhető el akár könyvek, akár internetes tartalom formájában. A kezdet nekünk nem volt könnyű, magyar nyelven mindössze egy jó könyvet találtam, és 1-2, szintén a puhatolózás szintjén levő blogot. Több hetes kutakodás, éjszakába nyúló olvasgatás után az innen-onnan összekapart információk alapján végül belevágtam… és pürésítettem egy szál sárgarépát is a reszelt alma mellé.

Az egyre növekedő szülői igény miatt fontosnak érzem, hogy a vegetáriánus hozzátáplálásra külön hangsúlyt fektessek. Ezeket az írásaimat a könnyebb eligazodás érdekében elkülönítve fogom publikálni, a Vegetáriánus táplálás menüpontban találhatók meg egy csokorba gyűjtve.

Fotó: Babakukk https://www.facebook.com/babakukk/?fref=ts

Fotó: Babakukk

Ha érdekel a vegetáriánus vagy vegán baba- és gyerektáplálás, olvasd el erről szóló cikksorozatomat. Az első részt ide kattintva találod: Vegetáriánus és vegán hozzátáplálás – 1. rész , a továbbiakra pedig az első bejegyzés alján tudsz továbblépni.

A nem vegetáriánus szemléletű olvasókat pedig nem fogom megpróbálni téríteni, győzködni. Abban hiszek, hogy a hús elhagyása egy belső folyamat eredménye. Nem érdemes másokat rábeszélni. Fontos, hogy az ember azt egye, amit jónak tart, a saját lelkiismeretével, igényeivel, életmódjával és elveivel összeegyeztetve. Ezért annak a híve vagyok, hogy tartsuk tiszteletben egymás étkezési szokásait, még akkor is, ha mi magunk más döntéseket hozunk, amikor összeállítjuk az étrendünket.

Ez a blog tehát nem csak vegetáriánus és vegán családoknak szól. Mindenki megtalálhatja benne a számára hasznos információkat, és beépítheti akár a húsos étrendjébe is. Nem agitálok, hanem segíteni szeretnék azoknak, akik a kb. egy évvel ezelőtti önmagamhoz hasonlóan próbálnak eligazodni.

(Fotó: Szuzi és a Naplopók)

 

* A cikk megírása óta a halat, rákot, tojást, mézet és tejtermékeket is elhagytam. A férjem még, ritkán ugyan, de eszik halat, a kisfiam tejtermékeket és tojást.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.