Otthoni étkezés vs. közétkeztetés

otthoni vs kozetkeztetes kiemelt

Hetek óta bölcsi illetve családi napközi keresésében vagyok. Bizonyára nem meglepő, hogy a választásnál a kedves, figyelmes, gyerekszerető gondozók és a higiénia után a legfontosabb szempontom az, hogy nagyjából folytatható legyen náluk az otthoni táplálkozási vonal. Hiszen, amikor megkezdődik a leválás, szeretnénk gyermekünket jó kezekben tudni, olyan helyet választani neki, ahol az otthoni szeretethez és gondoskodáshoz hasonlót kap. 

Külön cikk témája lehetne, hogy mennyire nem könnyű a jelenlegi szabályozás és az intézmények hozzáállása mellett ezt megvalósítani, de most valami másról szeretnék írni. A különböző bölcsődék, családi napközik között szörfözve, az ottani gondozókkal beszélgetve, a közétkeztetési törvény betartásáról szóló riportokat olvasva egyre inkább úgy látom, hogy a gyerekek étkezésének alapja a szülői minta, a családi szokások. Ez nem meglepő megállapítás a közösségbe még nem járó, kb. 0-2, 0-3 éves gyerekek esetében, de egyre inkább azt érzem, hogy utána sem a bölcsőde és az óvoda hatása érvényesül, hanem a többség szüleinek hozzáállása. Ami sajnos nem túl jó.

Az új (nem is annyira új már) közétkeztetési törvény előírásaival ugyan egy tudatosan vegetáriánus vagy vegán család nem tud teljes mértékben egyetérteni, de bizonyos rendelkezései, pl. a kevés cukor- és sóhasználatról, az egészségesebb gabonaételek (pl. köles, zab, bulgur) beiktatásáról, a sok gyümölcs-zöldség fogyasztásáról előrelépés a korábbi elvekhez képest. Ez azonban csak a törvény, mert – bár személyes tapasztalatom még nincs, hiszen csak most fog közösségbe menni a kisfiam – hiába szeretnék előírni, hogy a gyerekek egészségesebben táplálkozzanak, ha nincsenek hozzászoktatva ezekhez az alapanyagokhoz. Ha sosem találkoztak még avokádóval, ha nincsenek barátságban a brokkolival, ha idegennek érzik a barna rizst és a barnás árnyalatú teljes kiőrlésű tésztát a tányérjukon, és hiányolják a sót, akkor csak a maradék mennyisége növekszik, a gyerek éhes marad, a szülő pedig reklamál, mert szerinte potyára fizeti be az ebédet.

Aztán jön az a gyerek, aki meg ennél egészségesebb, jobb minőségű és finomabb ételekhez van szokva. És a szülei, akik nem örülnek a „csak egy kis cukor van a teában” megjegyzésnek, és a mindennapos túró rudi, kakaós csiga, kalács kakaóval tízórainak sem. Őket az frusztrálja, hogy nem kaphat jobb ételt a gyerekük, otthonról bevinni pedig hivatalosan nem szabad. Sok intézmény ezt be is tartja, csak a szülinapi tortákkal tesznek kivételt (ez is megérne egy külön misét). Ezek a szülők pedig más szempontból fogják nem megfelelőnek érezni a bölcsődei, óvodai étkezést. Konkrétan feleslegesnek érzik, hogy olyanért fizessenek, amit nem szeretnének, ha a gyerekükkel megetetnének. Ami egészségtelenebb, mint amit ők szánnának neki.

A többség igénye szinte minden helyen befolyásolja az intézmény hozzáállását, még akkor is, ha egyébként a gondozók, óvónők, családi napközi vezetők négyszemközt megsúgják, hogy ők sem pártolják a „kakaós csigázást”.

Ugye, sokan emlékszünk a Jamie Oliver nevéhez fűződő iskolai étkezési reformra, aminek során nem csak a törvényhozókkal, hanem a gyerekekkel chipset és csokit becsempésző szülőkkel is meg kellett “küzdenie”?

picjumbo.com_IMG_9728

Az egyik bölcsi, ami nekem az eddig megismertek közül a legkellemesebb helynek tűnt, azaz ahol a legnyugodtabb szívvel hagynám ott heti 2-3 napra a kisfiamat, sikeresen megtalált egyfajta arany középutat és kompromisszumos megoldást ajánlott a szülőknek. Kifüggesztették a faliújságra a kérést, hogy amikor reggel beviszik a gyerkőcöket, és amikor délután értük mennek, a bölcsi területén ne adjanak nekik külön nassolnivalót, a többi gyerekkel és szülővel való nézeteltérések elkerülése érdekében. Valamint a születésnaposok és elballagók ünneplésére bevezették, hogy a csokitorta helyett gyümölcstortát hozatnak. Persze az is tele van cukorral, és még mi mindennel, de legalább próbálkoznak.

Huh, ahhoz képest, hogy nem erről szerettem volna írni, eléggé belemerültem a témába, úgyhogy az eredetileg tervezett szülői példamutatásról majd a következő bejegyzésem fog szólni.

 

(A cikk illusztrálásához a picjumbo.com fotóit használtam.)

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.