Fontos a szülői példamutatás?

2384113340_bdb338afbd_okiemelt

Időnként beszélgetek szülőkkel, nagyszülőkkel és pedagógusokkal arról, hogy a gyerekek egészséges táplálkozásában a szülői példamutatás-e a kulcs. A múltkori, cukorról szóló írásom után pedig kaptam néhány baráti és olvasói levelet, amelyben saját tapasztalataitokat osztottátok meg. Ezekből a beszélgetésekből és véleményekből számomra az derült ki, hogy a szülői háttér fontos tényező, de nem „mindent vivő”. A szülői hozzáállásnak 4 fajtáját látom, és ezek gyakorolnak különböző hatást sok mással együtt a gyerekek gyerekkori, majd felnőttkori táplálkozási szokásaira. Hogy mi a legjobb a gyereknek, azt minden szülő maga döntse el. Én most a saját véleményem leplezése nélkül szedem össze a másokkal folytatott beszélgetéseim tapasztalatait:

1. Az eleve egészségtudatos szülő mintája

Abban általában mindenki egyetért, hogy az a legjobb „hatás”, ha a szülők is egészségesen táplálkoznak. „Ha szeretnéd megelőzni, hogy rossz szokásokat vegyen fel a gyermek, akkor élj úgy, hogy ki se alakuljanak benne.” – tartja a bölcs mondás. Az otthon látott minta egy jó alap a gyerek egész életére. Még akkor is, ha lesznek mások által befolyásolt időszakai is, mert egy erős alappal indul, és talán rövidebb ideig tart majd a „kilengés”. Persze előfordul olyan is, hogy valaki késő tinikorára vagy felnőttkorára épp ellenkező álláspontra helyezkedik, lázadásból, lazaságból, vagy egyszerűen azért, mert őt nem érdekli ez a téma annyira, mint a szüleit. Ilyenkor már a saját döntése, mit csinál, de a szülő legalább megmutatott neki egy olyan utat, amit helyesnek lát. A legvalószínűbb azonban az, hogy az otthoni pozitív példa a fejében marad, és saját érdekében visszatér majd hozzá.

child-559415_1280

Egy barátnőm, Ildikó írta nekem a cukros bejegyzésem után:

„Az, hogy a gyerekek mit szeretnek, és hogy fognak étkezni felnőttként, szerintem nehezen megjósolható. Mi pl. otthon alig kaptunk édességet, akkor is csak egy kocka csokit. Olyan soha nem volt, hogy megettem volna egy egész Balaton szeletnyi csokit. Ehhez képest (vagy éppen ezért) ahogy lett saját pénzem elkezdtem irgalmatlanul falni az édességet, és ez évekig eltartott. Valószínűleg kompenzáltam. Sajnos most is édességfüggő vagyok, hiába nem neveltek azzá. Erről a legnehezebb lemondanom, nem is mindig sikerül.

Teljesen egyetértek azzal, hogy ne tömjük a gyerekeket cukorral, ne szoktassuk hozzá őket, mert tényleg nem jó, de ettől függetlenül később még simán lehetnek függők. Viszont, ha elültetjük bennük azt a tudást, hogy az étkezés milyen fontos, hogy mennyi mindenre hat, és hogy mire kell figyelni – egyszóval tudatosságra neveljük őket – akkor ez felnőttként is vissza fog jönni. Ha kilengések után is, de meg fogják találni a helyes utat. Úgyhogy megéri.”

2. Aki a gyerekének jobbat kíván

Nem gondolom, hogy csak az tudja jól táplálni a gyerekét, aki maga is helyesen táplálkozik. Az általam ismert szülők esetében azt látom, hogy a kisbabájukat az első időkben még többen látják tisztának és ebben a tisztaságban megőrizendőnek, valamint sérülékenynek, és emiatt jobban óvandónak, mint saját magukat vagy családjuk felnőtt tagjait. Ezért sokan, akik saját maguk nem étkeznek valami tudatosan, arra azért odafigyelnek, hogy mit adnak a babának.

2384113340_bdb338afbd_o

A már amúgy is egészséges étkezésre berendezkedett családoknál persze ez az időszak tovább kitarthat, életformává válik, míg az amúgy nem helyesen táplálkozó szülők egy idő után valószínűleg a gyerekek táplálásánál is „ellazulnak”. Szerintem azonban így is tisztelendő, hogy legalább a kezdeti időszakban odafigyeltek, és a legjobbat adták a babának. Sőt, így talán még nagyobb dolog, hiszen ez nem természetes a számukra, hanem a gyerek érdekében ki kellett mozdulniuk a megszokásaikból. Pl. ismerek olyan családot, amelyben annak ellenére, hogy ők nem bio élelmiszereket vettek korábban, a babának lehetőleg abból főznek. Vagy láttam már csokifüggő anyukát, aki a kisfia alvási idejében elővett egy hatalmas tábla csokit és mind befalta, de egyébként a kicsit sikerült 3 éves koráig, az óvodakezdésig cukor- és csokimentesen megőriznie, nasiként maximum aszalt gyümölcsöket adva neki.

3. A fejlődni vágyó

Létezik egy harmadik csoport is, amelybe azok a szülők tartoznak, akik ugyan nem voltak különösen egészségcentrikusak, de a gyermekük születésével (vagy a hozzátáplálás megkezdésével) egyre inkább igényük lett a tisztább, egészségesebb ételekre, és végül szép fokozatosan megreformálták az életmódjukat.

1024px-Kid_eating_veggie_burger_cc_flickr_user_kellyhogaboom

4. És aki egyszerűen nem…

A legnagyobb csoport viszont sajnos az, amelyik nem foglalkozik különösebben sem a saját maga, sem a gyermeke étkezésével. Azt esznek, ami épp adódik. Van, aki anyagi okokból nem tehet mást, már annak is örül, ha étel jut az asztalra. S van, aki megtehetné, hogy a minőségre is odafigyeljen, de mégsem foglalkozik vele. A rossz példa pedig könnyen átragad a gyerekekre. A gyakori gyorséttermezés, édességevés, zsíros, mesterséges ízfokozóktól finomnak érzett ételek fogyasztása tévútra viszi a kicsik táplálkozását.

Te vajon melyik csoportba tartozol?

 

(A cikk illusztrációi a Flickr és a Pixabay jogtiszta képei.)

 

 

One thought on “Fontos a szülői példamutatás?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.