Vendégpost: A példa, ha etet

pexels-photo-356311

Hányszor mondod a gyereknek, mit ne csináljon, miközben te ugyanazt teszed? Egyen több zöldséget, kevesebb csokit, igyon több vizet, üljön nyugton az asztalnál vacsora közben, rágja meg az ételt, mielőtt lenyeli. Ha magadra nézel, te hányszor (t)eszel másképp, mint amit elvársz a gyerektől?

“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:

– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.

Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:

– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni.

Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:

– Ne egyél cukrot!

Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:

– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.

Gandhi azt válaszolta:

– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”

Dan Millman \ A békés harcos útja

Valóban?

Hányszor mondod a gyereknek, mit (ne) csináljon, miközben te titokban, vagy teljesen nyíltan, csak éppen anélkül, hogy tudatosítanád, ugyanazt teszed?

Egyen több zöldséget, kevesebb csokit, igyon több vizet, üljön nyugton az asztalnál vacsora közben, rágja meg az ételt, mielőtt lenyeli. Ha magadra nézel, te hányszor (t)eszel másképp, mint amit elvársz a gyerektől? “Hízom, pedig alig eszem valamit! Én mindig reggelizem! Már leszoktam a cukorról!” Hajlamosak vagyunk minihazugságokkal élni saját magunkkal szemben is, mintegy önkéntelenül, megnyugtatásképpen.

Tedd és edd!

Unalomig ismételt klisé, hogy a gyerek azt utánozza, amit lát, ahelyett, hogy az intelmeinkre figyelne. Felnőtt vagy lurkó, amíg emberek vagyunk, az elménk tudattalanul is a példát követi; a tettek erősebben hatnak, mint a szavak. Tehát ha a gyerek étkezési szokásaiban szeretnél változást elérni, első körben a sajátjaidat vizsgáld meg, és ha szükséges, változtass azokon.

Nehéz? Az! Gondolj bele, ha neked ennyire nagy kihívás az önreflexió, majd a szokás megváltoztatása, neki vajon milyen lesz?

Ez a módszer egyrészt segít, hogy felismerd és tudatosítsd a saját mintáidat; másrészt tapasztalatot szerzel, milyen munkás dolgot is vársz el a gyerektől.

StockSnap_500x

Hogyan kezdj neki?

0.) Figyeld meg!

Figyeld meg a saját étkezési szokásaidat a megváltoztatni kívánt dologgal kapcsolatban! Szeretnéd, ha nyugodtan ülne a gyerek az asztalnál vacsora közben? Figyelj, hányszor pattansz fel te magad. Mit csinálsz vacsora közben? Hányszor nyúlsz a telefonod után? Merre jár a figyelmed? Milyen a hangulatod? Milyen érzésekkel vagy az asztalnál étkezés közben és az iránt? Ez a nulladik lépés, az alapozás, a kiindulópont. Megkerülhetetlen a további építkezéshez.

1.) Tegyél elhatározást!

Határozd el, mit szeretnél elérni! Fontos, hogy pozitív állítás legyen arra vonatkozóan, mit akarsz (például: az asztalnál ülve fogyasztom el a vacsorát), ahelyett, hogy mit nem. Ennek a fontosságáról bővebben ide kattintva olvashatsz. Reális célt fogalmazz meg, egy egyéves mellett ez nyilván lehetetlen, egy ovisnál már más a helyzet. Kisebbeknél kezdheted ott, hogy örömmel, bűntudat nélkül, élvezettel étkezel.

Lépésenként haladj, egyszerre egy dologra koncentrálj. Ha a fenti példánál maradunk, első körben elhatározhatod, hogy a konyhapult vagy kanapé helyett rendszeresen az asztalnál eszel este; ha ez már megy, következő lépcsőfok lehet a mobilmentesen étkezés. Erősítsd meg az elhatározást, akár hangosan kimondva újra és újra, ha fogytán a kedved, akár minden vacsora előtt!

2.) Hibázz!

Figyeld, milyen akadályokba ütközöl, mik a nehézségek! Ez segít majd, hogy együttérezz, empátiával fordulj a gyerekhez, ha hasonlót látsz. Fogd fel úgy, mint egy felnőtt játszóteret, amit nem lehet ‘rosszul’ csinálni. A játék lényege maga a játék.

A hibázáshoz való barátságos hozzáállás elfogadáshoz vezet, ami a változás elengedhetetlen feltétele. Engedd magad néha elbukni (akár szándékkal is!) és engedd majd neki is, hogy elbukjon és a TV előtt kanalazzon egyszer-egyszer. Mindenki így tanul és ezzel elkerülheted a kényszert, a ‘kell’-t, a ‘csakazértsem’ kialakulását.

3.) Játsszatok együtt!

Légy kreatív, találj benne örömet és ezt mutasd meg a gyereknek is, kezdd el bevonni őt is! Például teríts meg a kedvenc mesefigurás szalvétájával, vizuálisan is vegyetek részt a vacsorán! Csábítsd a gyereket is a játékba, vond be! Egyétek bögréből a levest, próbáljátok ki, milyen kézzel falatozni, játsszatok az étellel! Legyen élmény, öröm az asztalnál eltöltött idő. Törekedj arra, hogy megtaláld benne az élvezetet, így ő is csatlakozik majd az érzéshez.

A pozitív érzelmek ragadósak. Gondolj csak a nevetésre! Ahelyett, hogy szabályokra, rendre akarod megtanítani a gyereket, marasztald jókedvvel, élménnyel! Legyen ez egy közös kaland!

Mindenekelőtt:

Légy hiteles példa. Emlékeztesd magad újra és újra: a gyerek tükör, önmagadra. Gondolkodás nélkül a tudatalattijába építi, amit és ahogy cselekszel. Minél kisebb, annál őszintébb a tükörkép, amit mutat. Csodálatos lehetőség minden pillanatban, hogy tanulj önmagadról és taníthass önmagaddal.

A cikk szerzője: Czifrus Zsanett
Tudatos Étel-vitel támogató, urbán jógi, a Cook Breathe Create online napló szerzője

Fotók forrása: pexels.com

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.