Bevezető

foodiesfeed.com_home-vintage-kitchen2

Kedves Olvasó!

Ez az első bejegyzésem ebben a blogban. Nagyon izgulok annak ellenére, hogy a blogolásban is, és – mostanra talán elmondhatom magamról, hogy – a kisfiam hozzátáplálásában is gyakorlattal rendelkezem. Márpedig ez az oldal a terveim szerint erről a kettőről fog szólni: blogolni fogok a hozzátáplálásról, annak minden nehézségéről és öröméről. Meg persze minden olyasmiről, ami kikívánkozik belőlem, és kapcsolódik ehhez a szép, nagy témához.

Miért kezdek bele?

Azért, mert még élénken élnek az emlékeimben azok a napok és hetek, amikor tanácstalanul böngésztem a hozzátáplálási táblázatokat. Általában erre csak éjjel jutott időm, amikor a kisfiam, Artúr már aludt. Kimerült voltam, szívesebben aludtam vagy töltöttem volna egy kis időt a férjemmel kettesben. Azonban úgy éreztem, nagyon fontos, hogy az első időkben mivel és hogyan táplálom a kicsit, ezért mindenképpen képbe szerettem volna kerülni. Faltam az információkat, de hiába próbáltam összevetni a táblázatokat, és a védőnőtől, a gyermekorvostól, a gyermekgondozási könyvekből, az ismerősi körömben levő szülőktől és egyéb helyekről kapott tanácsokat, egyre nagyobb lett a káosz. Szinte mind ellentmondott az összes többinek. Ami elsőre pofon egyszerűnek tűnt (egy kis reszelt alma 1, 2, majd 3 kanállal), néhány hét alatt átláthatatlanná vált. Bármit tettem, rögtön felbukkant valaki, aki épp azt helytelenítette. Ahogy egy internetes fórumban kommentelő anyuka is írta, úgy éreztem, mintha már a hozzátáplálásból is diplomázni kellene.

Ráadásul nem voltam mesterszakács sem, nem receptkönyvekkel a kezemben nőttem fel. Ezért jóformán a nulláról kellett megtanulnom mindent ebben az amúgy is fáradt, elnyűtt időszakomban. Hiába dicsérte korábban agyon a férjem a császármorzsámat, hiába tudtam összedobni 2-3 személynek pár fajta kaját, és hiába volt már rutinom a kávé, tea főzésében vagy a palacsintasütésben (na jó, ez itt önirónia, ennél talán többre is képes voltam), meglepett, hogy mennyire nem megy könnyen néhány zöldség megpárolása és pürésítése. Megdöbbentően sok dilemma merült fel bennem, és csak töredékükre találtam meg könnyen a választ. Az első hetekben folyton bénáztam, de aztán belejöttem. Hétről hétre, hónapról hónapra egyszerűbbé, gyorsabbá vált a főzőcskézés. Fokozatosan váltam egyre magabiztosabb anyává a konyhában.

Motivált voltam, meg kell hagyni. Mivel mi a férjemmel már jó ideje kiemelten figyelünk az étkezésünkre, és az átlagembernél egészségtudatosabban élünk, nem akartuk elintézni annyival a hozzátáplálást, hogy: „Áh, mindegy, mit eszik a gyerek, mi is Bedeco kakaón és Leo jégkrémen nőttünk fel, és túléltük.” Egyre biztosabban éreztük, hogy ez a szemlélet nem a miénk, de egyre bizonytalanabbak lettünk abban, hogy akkor mégis hogyan kellene táplálnunk a kisfiunkat. A bolti bébiételeknek megvan a maguk helye és ideje, nem vagyok ellenük, de én személy szerint nem éreztem volna jól magam úgy, ha reggel-délben-este azt adom a gyerekemnek.

Azért kezdem el írni ezt a blogot, mert úgy érzem, sokan járnak hozzánk hasonló cipőben. Sokaknak probléma, hogy mit, hogyan, milyen forrásból adjanak enni a gyereknek, és nem szeretnének csak az üveges bébiételekhez nyúlkálni. Ha ételintolerancia (pl. gluténallergia, tejallergia) vagy speciális étrend (pl. vegetáriánus vagy vegán táplálkozás) van a családban, még több energiát és odafigyelést igényel a mindennapi étkezések megvalósítása. Nálunk is előfordul, előfordult ilyesmi, ezért tudom, milyen.

Nem panaszként mondom, hiszen engem lelkesített ez a téma, és szívesen fordítottam rá energiát, de tény, hogy rengeteg időm ment el a sok keresgéléssel, utánajárással. Szeretném, ha minél kevesebbeknek kellene hosszú órákat eltölteni ezzel, és egy helyen megtalálnák mindazt az információhalmazt, amire szükségük van. Belegondolni is félelmetes, mennyi energiát spórolt volna meg nekem, ha az én igényeim szerint össze lett volna szedve minden egy weboldalra vagy egyetlen könyvbe. Ezért remélem, írásaimmal másoknak is időt, energiát, pénzt tudok majd megtakarítani.

Az összezavarás, elbizonytalanítás, riogatás helyett olyan hangvételben igyekszem átadni a nálam összegyűlt információkat, hogy azzal megtaláld magadban az erőt és az önbizalmat ehhez a szép, nagy feladathoz.

(Minden írásomat szakértővel egyeztettem, mivel én nem vagyok táplálkozási szakember, csak egy lelkes, egészségtudatos, és talán elég jól informált anya. Betegség vagy bármilyen tünet, elváltozás vagy szokatlan reakció, a baba nem megfelelő mértékű hízása esetén fordulj vele orvoshoz! A blog bejegyzései inspirációt adnak, információkat gyűjtenek egy rendszerbe, de nem helyettesítik a szakemberekkel való konzultálást.)

(Fotó: http://foodiesfeed.com/vintage-kitchen-home/)

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.